Emlékezés Mécs Lászlóra
(1895 – 1978)

Mécs László nevével először az 1960-as évek elején találkoztam – talán 10–12 évesen – szülővárosomban, Ungváron. Ma is él emlékezetemben annak a kora nyári reggelnek a szomorúsága, amikor a zuhogó eső miatt az aznapra tervezett osztálykirándulás elmaradt, és helyette tanítás volt az iskolában. A napokig tartó izgatott készülődés után csalódott voltam, sírtam is, és ekkor nagyapám – hogy szomorúságomat enyhítse – leemelt a polcról egy könyvet, kezembe adta, hogy olvassam fel belőle A kirándulás elmaradt című verset. A vacsoraasztal körül ülő család hallgatott, és én mai napig emlékszem ezekre a sorokra: ...

​

Az egész szöveg itt olvasgató: link

Dobos László küzdelmei

Kilencven évvel ezelőtt született író, közíró, politikus

 

            Egy közösség – jelen esetben: egy magyar kisebbségi közösség – életében megnő a példaemberek fontossága, mert életük és munkásságuk példákkal szolgálnak és kiállásra ösztönzik a közösség tagjait, különösen az értelmiséget. A felvidéki-felföldi magyarok életében ilyen meghatározó egyéniség volt a stószi Fábry Zoltán, aki a vox humana / emberi hang/ küldetésben megfogalmazta a humánum /homo humanus/ máig érvényes üzenetét; illetve a mártír gróf Esterházy János – Isten szolgája -, aki ezeréves sorsközösségünket a szlovák néppel az Úristen művének tekintette. A második világháború után indult nemzedék közül hozzájuk társult a kilencven évvel ezelőtt a bodrogközi Királyhelmecen született Dobos László, aki küzdelmeiben igazolta: a nemzet nemcsak érték, hanem mérték is egyben!

​

Az egész szöveg itt olvasható: link

​